Doggerbanki incidens

A doggerbanki incidens avagy hulli incidens (oroszul: Гулльский инцидент, angolul: Dogger Bank incident avagy Russian Outrage)^{[m 1]} az orosz–japán háború során a Balti-tengerről a Távol-Keletre induló orosz hajóraj agresszív fellépése volt – tévesen japán torpedónaszádoknak vélt – brit halászhajók ellen az Északi-tengeren 1904. október 21–22-én éjjel.

A tragikomikus orosz akció jórészt a bizonytalan hírszerzési jelentések következménye volt, melyek japán hadihajók jelenlétéről szóltak az Északi-tengeren. Számos orosz beszámoló szerint a lövöldözéshez az vezetett, hogy a fokozott készültségtől megfáradt, alacsony képzettségű tengerészeken eluralkodott a pánik az új és halálos fegyvernek számító torpedók miatt. A mintegy 30 hajóból álló brit halászflottából egy hajó elsüllyedt, több másik megrongálódott a lövetés során. A halászok közül két fő veszítette életét, többen megsebesültek. Az oroszoknak is volt két halottjuk, mivel a zűrzavarban saját hajóikat is ellenségesnek vélték és célba vették.

Az incidens diplomáciai konfliktust eredményezett, amit mind a brit, mind az orosz fél felsőbb vezetése azonnal békésen igyekezett rendezni, bár alacsonyabb szinteken és a sajtó felületein folyó kommunikáció napokig egy brit–orosz háború kitörésével fenyegetett.

Az eseményeket a két érintett fél közös megegyezése alapján egy Párizsba összehívott nemzetközi vizsgálóbizottság vizsgálta ki, mely többségi döntéssel az orosz flotta felelősségét állapította meg az ügyben, miután semmiféle jelét nem találták annak, hogy bármiféle japán hadihajó tartózkodott volna az Északi-tengeren a kérdéses időszakban. Oroszország a döntést nem fogadta el hivatalosan és kitartott a saját tengerészei azon állítása mellett, miszerint ellenséges szándékú torpedónaszádok is részesei voltak az incidensnek. A diplomáciai konfliktus rendezése érdekében azonban az orosz kormányzat kifizette a rá kirótt kártérítési összeget.

Az incidens jelentős szerepet játszott az európai hatalmi politika első világháború előtti alakulásában. A Japán elleni háborúban az oroszokat segítő német külpolitika igyekezett egy német–orosz szövetséget tető alá hozni, feltörve ezzel a francia–orosz szövetséget, vagy egy brit-ellenes „kontinentális blokkot” létrehozni a három ország részvételével. Utóbbi német elképzelés szerint a német–orosz szövetség létrejöttéről a franciákat csak utólag tájékoztatták volna, amihez viszont az oroszok nem járultak hozzá. Franciaország ellenben sikeresen lépett fel közvetítőként a britek és az oroszok között, és az incidens rendezése illetve az orosz–japán háború után hamar normalizálódott a két birodalom kapcsolata. Ez 1907-ben a szentpétervári orosz–brit szerződéshez vezetett, amivel létrejött a hármas antant.
Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „m” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="m"/>